Nyugaton már látják a fényt az alagút végén

Kétévente rendezik meg Münchenben a fuvarozási szolgáltatók legnagyobb seregszemléjét, a Transport Logistic szakkiállítást. Egy bizonyos cégméret felett az itteni megjelenés nemcsak hogy ajánlott, hanem egyenesen kötelező. Noha a kiállítók száma nőtt, és a látogatóké sem csökkent, a kiállítás jóval szerényebbre sikeredett, mint a két évvel ezelőtti.

Aki azért utazott ki Münchenbe, hogy megtudja, milyen visszaesést szenvedtek el a logisztikai szektor vezető világcégei az utóbbi időkben, és hogyan reagálnak erre a kihívásra, annak bizony csalódnia kellett. A hivatalos cégismertetők, tájékoztató füzetek megrekedtek a szolgáltatások ismertetésénél, a 2008-as teljes év eredményeinek bemutatásánál. Ezek alapján nem szembetűnő még a visszaesés, az első három negyedév eredménye még képes volt globális szinten elfedni az utolsó negyedév visszaesését.
„Érdemes megnézni, kik azok a kiállítók, akik két éve még standdal voltak jelen, ma pedig már nincsenek itt” – hívta fel lapunk figyelmét egy új szempontra egy magyar vasúti vezető. Valóban, a nagy cégek nagy standjai körül a kis cégek kis standjai szinte teljesen eltűntek. Nekik már nem futja arra, hogy ismertségüket, kontaktlistájukat így bővítsék. Egybehangzó vélemény volt Münchenben, hogy amelyik cég nincs itt jelen, az két év múlva talán már nem is fog létezni. Sokan közülük ha kiállítóként nem is, azért látogatóként megjelentek.
A szakkiállítás hét nagyméretű csarnokot és a szabadtéri területet töltötte meg. Külön csarnokot kaptak a légi fuvarozók és a repülőterek, a közúti fuvarozók, a vasúti fuvarozók, a hajótársaságok és kikötők, valamint a logisztikai cégeknek járművet, eszközt beszállítók. A szakma jellegzetességei miatt a 47 ezer látogató többsége aligha keresett fel minden csarnokot a négynapos rendezvény alatt, hiszen aki a közúti fuvarozásban érdekelt, nem érdeklődik a légikikötők kínálata iránt, az alágazatok között alig-alig van „átjárás”.
A megkérdezett kiállítók alapvetően kétféle választ adtak arra, miért éri meg nekik standdal jelen lenni a Transport Logisticon. Az egyik megközelítésben az esemény partnertalálkozó jellegét emelték ki, a meglévő partnerek jelentős része kiállítóként, látogatóként ugyanis szintén jelen van, a másik megközelítésben a kontaktlista bővítését, potenciális új ügyfelek figyelmének felkeltését, a cég nemzetközi ismertségének növelését jelölték meg célul.
Az eseményt a világcégek is komolyan vették, elnökök, vezérigazgatók, vezérigazgató- helyettesek képviselték nemcsak a kisebb, de a legnagyobb cégeket is. A topmenedzserek jelentős része komoly tárgyalási naptárral érkezett Münchenbe, napi 8-10 tárgyalás, 2-3 fogadáson való megjelenés sem volt ritka körükben. A kiállítás legnagyobb érdemének e körökben azt tartották, hogy több hónapnyi fáradságos utazgatás volt megspórolható az itt töltött 2-4 nappal.
Magyarországot 10 cég képviselte Münchenben, önálló standot csak a MÁV Cargo Group és a Waberer’s Holding épített, utóbbi standjára még egy kamion is befért keresztbe. Hét magyar kiállító egy közös „Magyarország” standon volt jelen, amelynek mérete töredéke volt a két nagy cégcsoport standjának. Egy magyar magánvasút pedig több térségi magánvasúttal együtt állított ki.
A Kelet-Európából érkezett látogatók némiképp meglepődtek azon, hogy nyugati kollégáik, partnereik milyen optimistán néznek a közeljövőre, örömmel hivatkozva forgalmuk lassú növekedésére. Ezt térségünkben csupán szezonális hatásnak tartják, szerintük még nem gyűrűződött végig a teljes iparon a válság hatása, és továbbra is „a féken tartják a lábukat”. A válságot minden romboló hatása ellenére lehetőségnek is tartják a hatékonyság növelésére, régóta halogatott lépések megtételére.
A nagy és tőkeerős cégek – főleg a közutasok – abban reménykednek, hogy a piacot irreális áraikkal az utóbbi években tönkretevő cégek végképp elvéreznek a válság alatt, így ebből ők megerősödve, gyorsan növekvő nyereségességgel jöhetnek ki. További reményük, hogy a nagy gyárak képviselői – a költségcsökkentési igényük nyomán – rábírják kormányaikat arra, hogy oldják fel a kabotázs tilalmát és korlátozását az Európai Unióban, így a versenyképes keleti cégek betörhetnek (amúgy korszerű) járműveikkel a német, francia piacokra.
A vasúti piac szereplői is gyorsuló átalakulást vélelmeznek a saját területükön. Felértékelődnek a nemzetközi kapcsolatok, új stratégiai partnerségek alakulhatnak ki. A válság miatt (nem csak a vasúton) a volumenek megtartása és újak szerzése került az üzleti stratégiái célok élére, a nyereségesség másodlagossá vált. A csökkenő tortából azonban csak mások kárára lehet a korábbival megegyező volument kihasítani. Nem csoda, hogy például az RCA–MÁV Cargo páros ilyen lépéseit ellenérzéssel szemlélik a szomszédos államvasutak (különösen a szlovák és a szlovén). A válság miatt több eddigi tabu ledőlhet, szakértők nem tartják kizártnak, hogy a magánvasutak mellett szomszédos országok állami árufuvarozó vasúttársaságai is megjelennek a magyar piacon. Eszközük már van hozzá.
(Forrás: Magyar Közlekedés, www.magyarkozlekedes.hu, 2009. 05. 27.)